BORNEMISSZA GERGELY  1553-1554

Bornemissza Gergely Pécsen született 1526-30-as  években. Valamilyen ágról rokona, Bornemissza Pál püspöknek, aki szintén Pécsen született 1499. január 10-én. Pál élvezte Ferdinánd király bizalmát ezért birtok adományokban részesült, 1538-ban már a királyi titkár rangot is elérte. Feltehető, hogy a főpapi, főúri ismeretsége révén kerülhetett Gergely deák a király környezetébe, s a püspök rokon barátsága révén nyerhette el Nádasdy Tamás bizalmát is. Ferdinánd király adományleveléből is kitűnik, hogy ismerte Bornemissza Gergelyt, mert „nemesnek” és „Pécsinek” nevezte. Gergely deáknak szólították, mivel tanult ember volt. Hol folytatott tanulmányokat, azt nem tudjuk, de az egri vár ostroma idején tanúsított műszaki ismeretei arra utalnak, hogy ezt tanulta valahol.    

Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében kovácsmester fiaként írja. Ez nem lehetséges, hiszen tanulmányihoz sok pénz kellet, amit egy kovács nem tud fedezni. Szegény ember fia nem kerülhetett ismeretségbe a királlyal és Nádasdyval sem.

 Kétszer házasodott, összesen négy gyermeke született. Az első felesége Fügedy Erzsébet kitől György és János és fiai születtek. Erzsébet 1553. januárban elhunyt. Fügedy János későbbi egri várnagy a felesége révén rokonai közé tartozott.1554-ben az egri várban feleségül vette Sygher (Sigér) Dorottyát, aki Mekcsey Istvánnal állt rokoni kapcsolatban. Dorottyától két lánya Orsolya és Katalin született.  I. Ferdinánd király1547. november 12-én nemes Bornemissza Gergely udvarnokot, és Istvánffy Pál Baranya megye alispánját Egerbe küldte, hogy a várat foglalják el, azonban Varkocs Tamás egri várkapitány makacs ellenállása és Perényi Péter várúr iránti hűsége miatt az akció nem járt sikerrel. Bornemisszát a király megbízta a Forgách család elkonfiskált hatalmas vagyonának felmérésével, mellyel kapcsolatban az uralkodóval személyesen tárgyalt. A pozsonyi kincstári tanács 1549. április 9-én határozatot hozott mely szerint a továbbiakban Bornemisszának a Forgách-jövedelmek kezeléséért és Gímes vára őrzéséért 300 forintot ad, továbbá négy ló tartására egyenként havi 3 forintot, amely évente 144 frt jövedelmet jelent. Ebben leszegezték, hogy a várnagy helyettest, a futárokat, az őrséget, a király fizeti. Bornemissza a saját költségén fizessen szakácsot, pincemestert, írnokot stb. Ezen kívül Bornemisszának jövőben, mint királyi ügyekben küldendő saját ügyintézőnek a kiadások fedezésére előleget illetve ellátmányt adjanak.

Megjegyezzük, végül az uralkodó 1550. február 21-én megkegyelmezett a vétkes Forgách család tagjainak és vagyonuk nagy részét visszakapták.                                                                                     Személyére vonatkozó levéltári adat szerint Habsburg Ferdinánd 1549. július 5-én, Prágában kelt királyi adománylevelében két Nógrád megyei faluban is részbirtokot juttat számára. Bornemissza Gergely 1551. év májusában azzal a kéréssel fordul az uralkodóhoz, hogy évi fizetését emelje 400 rajnai forintra, mert katonái ellátása az eddigi járandóságból teljesen lehetetlen. Amikor 1552-ben nyilvánvalóvá vált, hogy a törökök Eger várát megtámadják, Dobó István várkapitány június 12-én, kérésére Miksa főherceg utasította Teuffel Erasmus országos főparancsnokot, hogy Pethő Gáspár, Zolthay István és Bornemissza Gergely vonuljanak fegyveres erejükkel azonnal Egerbe. Nincs közvetlen adat arra, hogy Gergely deák 250 gyalogos vitéze élén mikor érkezett Kassáról a várba. Tudjuk viszont azt, hogy Pethő és Zolthay 1552 augusztus 23-án érkezik Egerbe.                                                                                                                 Hadim Ali budai pasa az Eger ellen vonuló török sereg előhadaként 1552. szeptember 10-én a várhoz csak mintegy 11 km. távolságra fekvő Maklár faluhoz érkezett. Az egri vitézek első válasza a készülődő oszmán támadásra egy kitűnő végvári rajtaütés volt. Bornemissza Gergely, Pethő Gáspár, Zolthay István és Fügedy János vezette 90 fős válogatott vitézzel váratlanul megtámadták a törököket, kik közül sokat levágtak és nagy zsákmánnyal vonultak vissza a várba. Az ostrom során Bornemissza a külső vár legkritikusabb szakaszainak védelmét irányította: a Bebek toronynak és bástyának, a közöttük húzódó falnak valamint Pethő Gáspár sebesülése után az Ó-kapubástyának a védelmét is ő vezette. Gergely deáknak különösen nagy érdeme volt a védelmi harcban ötletei, mechanikus harci szerkezetei kapcsán, mint az úgynevezett tüzes szerszámoknak, mint a tüzes nyílnak, tüzes kalácsnak, tüzes labdának, a robbanó cserepeknek, mártott búzakévének stb. Kara Ahmed pasa harcosai a Bebek bástya  lőréseit homokzsákokkal eltömték a körülvevő árkot pedig összehordott fahasábokkal feltöltötték, hogy majd azon keresztül könnyen bejutnak a várba. Gergely deák gyújtó szerkezete azonban végigfutott a fa építményen és felégette azokat. Amikor a törökök az Ó-kapubástyánál kezdtek el aknát ásni, Bornemissza ellenaknát ásatott és meghiúsította a bástya felrobbantását. Október 11-12-én az utolsó roham alkalmával a jobb kezére megsebesül. Nemcsak a hálás utókor, hanem a tárgyilagos történetírás is méltán tartja az 1552-es győzelem egyik kulcsszereplőjének. Főhadnagy társai közül tettei miatt ő részesült a király által a legnagyobb jutalomban, birtokadományban. Oláh Miklós egri püspök is bőkezűen jutalmazta 1553-ban. Ekkor kapott Gergely deák Egerben egy kőházat három szőlővel, kis telket Eger területén, egy kisebb földrészecskét Eger város déli részén, továbbá hozzájutott egy telekhez ahozzá tartozó üres házzal a Szent Miklós utcában, egy szőlőt Szőlőske határában,Pylisy László építtette házat és istállót a Szent Miklós kolostor mellett. Ezeken kívül két malom birtokába jutott az Eger patakon. Bornemissza jószágait felmentették a dézsma, a kilenced és a várnak teljesítendő munka alól. Továbbá Bornemissza Egerben lévő házai után mentesült az adó fizetésétől is. Az előbbipüspöki adományokat megerősítette 1554. január 20-án az új püspök, Újlaky Ferenc is. Az egri vár védelmében való kimagasló helytállásáért 1553-ban két királyi birtokadományban részesült, melyek közül egyikként az Abaúj megyei Léhfalut nyerte el. Gergely deákot helytállásáért Habsburg Ferdinánd 1552. február 21-én a Sáros megyei Bartosfalvát a nemesi kúriával és minden tartozékával neki adományozta.                                                                                                                Az ostrom után nem távozott el csapatával Egerből, hanem 250 gyalogosának főhadnagyi tisztét egészen a várkapitányi széke elfoglalásáig viselte. Eleinte nem is akart várkapitány lenni, de végül addig győzködték, míg elfogadta a megbízást. 1553. februárjában felkereste Grazban Habsburg Ferdinánd uralkodót. Bizonyosra vehető, hogy ez a találkozás közrejátszott az egri várkapitányi kinevezéséhez is. Ez a látogatás nemcsak személye, hanem az egri vár szempontjából is nagyon hasznosnak bizonyult. Közbenjárásának köszönhetően lőport, sót, vaslemezeket, szurkot, buzogányokat stb. szállítottak az erődítménybe.1553. március 11-én Dobó István számadásait és két nappal később két új parancsnok: Bornemissza Gergely és Zárkándy Pál átvették az irányítást is. Röviddel ezután Oláh Miklós egri püspök Bornemisszát nevezte ki a vár várnagyává és provizorává is. Mint új várkapitány megindította a vár helyreállítási munkálatait A király a rendek sürgetésére 1553-ban Egerbe küldte neves itáliai építészét ,Joan Marie Specia Casa mestert, aki hosszabb ideig kísérte figyelemmel az Egerben folyó építkezéseket. Ő volt az, aki a jelentéseiben (1553. november 3-án,illetve 1554. áprilisában) dicsérettel említi azokat az építkezéseket, melyek Gergely deák a saját tervei szerint végeztetett. Bornemissza az egri várban két bástyát tervezett és építtetett.   

 Az egri vitézek 1553 tavaszán egy portya során Baja városát sarcolták meg, s ezért a budai pasa a bécsi udvarnál tiltakozott. A törökök már 1542-ben Baján a későbbi párkány elődjének tekinthető erődített raktárt építettek. A mai Szentháromság téren, ill. annak a közelében álló plébániatemplom és a sókamara kőépületének a megerősítésével alakították ki az akkor párkánynak nevezett belső várat. Ezt gyújtották fel 1553-ban az egri várbeli katonák. Tojgun budai pasa és Hamza szécsényi bég 1554. szeptember 4-én rajtaütéssel, beépített emberük árulása következtében ostrom nélkül foglalták el Fülek várát. E stratégiailag fontos vár elvesztése összefogásra késztette a felső-magyarországiakat. Egerből Bornemissza Gergely várkapitány várszámadások alapján igazolhatóan, egy kisebb csapatot küldött Bebek Ferenc Felső-magyarországi főkapitány stratégiailag fontos erőssége megsegítésére. Az Egerből küldött szakálas puskákkal felszerelt katonák több száz fős csapata hősiesen harcolt, de a a füleki várat nem sikerült visszavenni.

Bornemissza Gergelynek 1554 nyarán egy Nádasdy Tamáshoz, Zárkándy Pállal közösen írt levele valós képet nyújt az egyre kiéleződő hadi helyzetről. A levélben elpanaszolták, hogy a király megparancsolta nekik a fegyverszünet sérthetetlenségének a betartását, ugyanakkor Veli bég hatvani törökjei ezzel mit sem törődtek. Előadják, hogy az ellenség kihasználta, hogy miközben 1554 januárjában, Bornemissza Bécsben az uralkodónál járt, addig a törökök Heves megye északi részében tarnaleleszi, tarnaszenterzsébeti lerohanták, onnan 15 parasztot,köztük asszonyokat és gyerekeket, továbbá 5 nyerges és 48 parasztlovat elhajtottak. Az idők során már olyan merészekké lettek a hatvani török katonák, hogy az Egerrel határos felnémeti erdőben is 4 ácsot fogtak el és hurcoltak magukkal, akiket azután vasra verve fogságban tartottak. Az egri kapitányok arra kérték Nádasdy nádort, hogy hasson oda Budán, hogy a foglyokat és a lovakat a törökök bocsássák szabadon, vagy pedig engedélyezze az egrieknek, hogy ők maguk szerezhessék vissza. Bornemissza egri várkapitány 1554. szeptember 5-én írt levelében beszámolt Nádasdy Tamásnak a törökök Eger körül végrehajtott portyázásáról. Az egri végvár katonai helyzetét tovább súlyosbította Fülek elvesztése,1554-ben a füleki bég feldúlta az Eger és Noszvaj közt fekvő Szőlőske falut. Ez utóbbi falu a sok török dúlás után később örökre megszűnt. 1554 októberében a füleki pasa martalócait megkísérelte feltartóztatni KeresztesnélCsincse határában útjukat állta és megütközött velük.                                                                                                                                                                                                                           Október 17-én Bornemissza, kapitánytársával, Zákándy Pállal és Zolthay Istvánnal nem túl nagy egri csapattal indult a törökök után Pásztó környékére. A török bég azonban ravaszul lesre csalta a kicsiny egri csapatot, akiknek esélye sem volt a tízszeres túlerővel szemben. Zákándy kitört néhány vitézével a törökök gyűrűjéből, de sem Bornemisszának, sem Zolthaynak ez nem sikerült és vitézeik javát az ellenség levágta, mindketten negyven katonájukkal együtt fogságba estek. Zolthay szerencsésebb volt, őt Hatvanba hurcolták és csak súlyos váltságdíjért engedték el 1556-ban. Bornemissza nem sokáig maradt a hatvani Veli bég foglya, mert 1554. november 1-én már a budai pasa tömlöcébe zárták ZolthayIstván ezalatt rövid ideig eltávozhatott a rabságból, Veli bég azt kívánta tőle, érje el Dobó István erdélyi fejedelemnél, hogy a nála raboskodó Dervis Cselebit cserélje ki Bornemiszára. Október 27-én Dobó elutasította ezt az ajánlatot.

 Az alkudozások nem vezettek eredményre ezért 1554. november 3-án elindították Isztambulba. A bécsi udvar tett némi erőfeszítést a kiszabadítására (elsősorban felesége, Sigér Dorottya folyamatos kérlelése miatt), végül a tárgyalásokból nem lett semmi.  Bornemissza Gergelyt közben Isztambulba szállították, mint jeles rabot. December 12-én érkezett meg, ahol a Héttorony erődbörtönben raboskodott. Gyermekeit mindenesetre Oláh és Nádasdy gondviselésére bízta.     

 Felesége, Sygher Dorottya 1555 januárjában levélben kérte Nádasdy Tamás nádort, járjon közbe szabadulása érdekében. A közbenjárás sikertelen volt. Verancsics Antal püspök és Zay Ferenc követként éppen ez időben tartózkodtak huzamosabb ideig Konstantinápolyban, mint I. Ferdinánd követei. Bornemissza Konstantinápolyba való megérkezése után három nappal levelet tudott eljuttatni Verancsics Antalhoz, a király követéhez. Ebben arról tájékoztatta, hogy arra akarják rábírni: árulja el az egri vár gyenge pontját, ahonnan sikerrel lehetne az erődöt megostromolni. Azt kérték, hogy legyen törökké - azaz metéltesse körül magát - s visszatérve Magyarországra csábítsa át a Habsburgok híveit Szapolyai özvegye, Izabella királyné oldalára, lévén adófizetője a törököknek.  Bornemissza állította, hogy Eger vára minden oldalról erős és bevehetetlen. Közben Bornemiszát Kisázsiába, a szultánhoz szállították át, aki Amasziában tartózkodott. Bornemisza 1555. április 14-én innen írt levelet Nádasdy Tamás nádornak és Oláh Miklós esztergomi érseknek. Amasziában  mind a szultán, mint az anatóliai pasa többször is személyesen beszélt Bornemiszával. Szulejmán muszlim hittre térésre bíztatta a deákot, cserébe szabadságot, szandzsákot ígért. Gergely deák ezt azzal utasította el, hogy nem ért törökül, hites felesége van, és iszonyú bűnnek tartaná meggyalázni. Nimfákat is ígértek neki, ezt is önérzetesen visszautasította, mert „bigámistákat a legjobb emlékezetem szerint sohasem ismertem”. Közben kapcsolatba lépett az öreg Dzsáfer csausszal, akinek fia, Ahmed csausz Győrben, Nyáry Lőrincnél raboskodott. Az öreg csausz fia kiszabadítását tervezte fogolycserével, Bornemisza bízott a terv kivitelezhetőségében.                                                                                                                                                       Szulejmán 1555. június 20-án indult haza a fővárosba, ahol az öregedő és befolyásolható szultánt felesége, Hürrem és lánya, Mihrimáh rábírta, hogy szabaduljon meg Kara Ahmed nagyvezírtől. Az egri ostrom egykori fővezérét szeptember 28-án álmában selyemzsinórral megfojtották. Pár nappal korábban, szeptember 22-e előtt azonban az egykori kudarcának vélt okozóját, Bornemisza Gergelyt felakasztatta. Verancsics Antal, akkor a Portánál szolgáló magyar diplomata 1555 október 10-én levélben jelenti a királynak, hogy nemes Bornemissza Gergelyt felakasztották.                                                                        

Bornemissza János, az egri várkapitánynak a fia katonaként 1567-ben tűnik fel először, amikor magyarországi hadszinteken küzdött, a Schwendi Lázár kassai főkapitány és Forgács Simon vezette csapatokban. Később Bornemissza János parancsnoki rangban nyújtott segítséget a lengyeleknek az oroszok elleni harcokban, Báthory István lengyel király uralkodása idején.

Az egri várkapitány György nevű fiáról tudjuk, hogy 1600-tól kamarai szolgálatban állt, miután az országgyűlés őt bízta meg a kivetett és házanként fizetendő 50-50 dénár hadisegély behajtásával. Eperjesen, 1602. szeptember 28-án végrendelkezett, ezt követően rövidesen meghalt

Bornemissza Gergely alakja ma leginkább Gárdonyi Géza Egri csillagok című történelmi regényből ismert, melynek ő a főhőse. Bátorsággal küzdött az egri viadalban. Harci eszköz találmányai nagyban hozzájárultak a győzelemhez. Török fogságban nem árulta el hazáját. Hősi halált halt a hazájáért és ezért az utókor tisztelettel emlékezik rá.

Írta: Erdei László, 2021 évben

Felhasznált irodalom: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_agria45/?pg=56&layout=s     https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_StudiaAgriensia_004/?pg=0&layout=s    https://epa.oszk.hu/03000/03018/00231/pdf/EPA03018_honismeret_2012_03_042-045.pdf